Ha ég, ha fáj: a tűz…
Ha gond egyre űz, csak űz…
Ne várd, és hagyd a bút!
Ne ítélj, ne gondolj
Csak hallgasd az esőt!
Hidd el ez is kell
S vége is lesz egyszer:
Majd a napfényben szállsz pej lovadon
Nem lesz könny, nehéz szív utadon
Bárki, ki majd két szemedbe néz
Látja majd a tüzet, melyet két bogár
Aranylón szít
De téged el nem emészt – soha már.
Ne várj, csak fuss boldogan
Hisz nincs rossz, nincs jó, csak te…
Hát élj, nevess, ne nézz;
Nincs kétely, se bú
Csak a világ és te, s majd valaki…
De ezzel se törődj
S ne nézz a múltba
Hisz,
Az élet egy nagy móka! – csak…
1995 március 3.