Úgy érzem, bezárva maradtam önmagammal
Körülöttem zajlik egy őrült világ
Senki sem tisztel barátot s idegent
Hidd el, rád erőszakolt hittel:
Nem tudsz több lenni,
Nem tudsz többet tenni már.
Valami történik, de nem értek semmit abból
amit hallok, látok és érzek
Megőszült fejek néznek arcomba szemükkel
Régi eltorzult hittel.
Már csak magamban látom a nyugalmat,
De lehet, hogy ez csak egy üresség
Lehet, hogy bennem háborog minden,
És a világ áll tovább, áll,
még évmilliókon át…
Mondanom kéne valamit, de kinek mondjam el?
Az idegeneknek, akik rám se néznek
És ha mégis, ismeretlenek
Kinek mondjam el amit érzek?
Nem figyel senki
Mintha nem is léteznék,
Mintha itt sem lennék.
Hiába írom verseimet, ha nem olvassa senki el
Senki sem tisztel embert és idegent
Nem érdeklik egymást a barátok
Miért szól a dal, ha nem szól senkinek semmiről?
Miért van sötét, mikor a fény oly kevés?
Miért? Miért? Miért?