Bármerre nézel falakat látsz
Bármerre indulsz zsákutcát találsz
Néha üvegfal elé érsz,
S mikor megérinted látod csak a valóságot
A békés bolyongás vad rohammá válik
Csökkentsd az iramot, mert
Csapdától találva elvész
Miden álmod -de fel nem adhatod
A folyosón kopog a lépted,
Egyre durvábbnak, kopottabbnak érzed,
Pedig nem az út változott,
Hanem a lépted.
A tükörfalak néha visszatükrözik lényed
a kritikát el nem tűrheted
Egyszer majd újra márvány folyosóra léphetsz
Most még csak mész, egyre mész
Zsákutcákból elágazásokba
Talán jobb is így bolyongni,
Hisz a cél egy örök,
Végtelen útvesztő !
Ha eléred:
Elindulsz újra, ami
Véget nem ér soha…