Kéne egy múlt, amire emlékezhetnék
Kéne egy múlt, amibe menekülhetnék
Kéne egy múlt, amire visszavágynék
Kéne egy élet, amit élhetnék
Kéne a vágy, amiért élnék
Kéne egy lány, akit szerethetnék
Kéne egy lány, vagy valaki, aki emlékeztet még,
Hogy itt vagyok, boldog lehetnék
Kéne egy ház, benne pár jó barát – távol mindentől
És kéne a múlt, kéne a lány
De mi van helyette: harc és kudarc
Unalmas hétköznapok
És hideg szél fúj arcomba
Miközben lassan elindulok
és arra gondolok:
Kéne egy másik világ
Hogy lemoshatnám az eltelt élet porát – magamról
Kéne egy szék, amire leülhetnék
Kéne egy ágy, amin elalhatnék
De csak egy ajtó van, amit bezártak rég
És a kulcsot messzire dobták
Ó most kéne nagyon, most kéne a múlt
De talán, kár lenne emlékezni már…