A testem porban húzzák
A lelkem rongyokban hever
Látom a nőt, izzadó testtel
Egy csecsemőt keres -a tejnek,
Mely melléből a földre hull
Szétrobbant testek
Néhány láb, néhány kar
Néhányan esznek
S a húsból még vér csepeg
A gyilkosok, már nem élnek
Újra állatok az emberek
Jéghideg arcok, zavaros szemek
Belőlük az értelem már rég kihunyt
Én is már csak az életért harcolok
S egy vagyok a többi közt
Egy Ember, az emberek között.