1.
Engedd el az izmaidat
Ernyedjen el a sok fonat
Mi benövi a csontokat-
Tested, lelked nyugodt marad
Hunyd le szemed
Zárd el a fényt előle
S nyisd ki agyad:
A mindenségre
Világra és bölcsességre
Magányra és barátra
Szeretetre, s halálra
Ha tudatod tiszta marad
Gond, s panaszod
Nem marad
2.
Nem fáj a múlt, s a jelen
Értelmét veszti az idő
A semmi kerekén suhansz
A világból a semmi felé:
A mindenségbe.
Hol kitaszított nem maradsz!
Ne akarj hallani, látni
S hallani és látni fogsz
Veszítsd el az érzéseket
Hagyd meg magad üresnek
Hogy fújjanak át rajtad szelek
Hagy meg magad végtelennek
Eső mossa tisztára szíved
Nap szárítsa lelkedet
3.
Felejtsd el a gyötrelmeket
Bánatot, s nedvtelen könnyeket
S telve leszel
Az igaz érzésekkel!
Legyen arcod
Sima
Gondtól – ránctól
Mentes, puha
Selymes ajkad
Mint a rózsa
Nyíljon mindig: mosolyra!
S utoljára három sorba
Engedd lelkem egy
Elképzelt búcsúra…!