Monoton lüktet
A fogaskerék zaja
Nedves lánc csikordul
Fogakra akadva
Fáradt lépcsők
Repülnek magasba
Duruzsoló motor
Húzza magasabbra
Sápadt fényben
Lépcsőre állva
Unalmas arcok
Néznek vakvilágba
Üres gondokba ütő
Kattogásba
Tűnik el egy koldus
Nyomorúsága
Lent ül
Fél lába levágva
Szomorún szól
Szájharmonikája
Száll a hang
A huzatnak szelében
De elvész
Az ember rengetegében
Komor fáradság
Kígyózik sorokban
Végtelen nyugalom
A tartó oszlopokban
Mindenki lépked
Fölfelé hangtalan
A felszínre vágyik
A mélyből szakadatlan
Csak föl, csak föl
Mind magasabbra
Vágyik az ember
Égi magasokba
S zúg, kattog a lépcső
Szállítja a népet
Fent tiszta a levegő
A mélyből fényre léphet