Hónap: 1995 július

Elment,
Ma is elment
Valaki
Nem fáj a lét
Már neki;
Eltűnt,
Nincs már többé
Köztünk;
Csak a porhüvely
Maradt,
Mi emlékezteti az
Itt maradtakat:
Ő elment;
Nem maradt
Tovább,
Lelke az égbe
Száll,
Teste porrá
Váll’;
Nem maradt
Tovább,
Ki tudja hol van
Most,
Mit csinál:
S ő már
Tudja Azt
Mi vár …
Elment
Nem jön vissza
Már.

Óh szabadság lánya !
Benned izzik a város lángja
Elemésztett bánat átka, de
Aranyat, s vért adott szemed – csillogása

Óhajodat mint hallgatná lelkem !
Bárcsak kérnél tőlem …
Elmennél, de visszajönnél
Ajkaiddal, szép szavaddal mesélnél – nekem

Óh bárcsak ismernélek !
Bár tudnálak magam mellett;
Elérhetlek ha akarom, s majd
Altatódalt dúdolhatok – neked

Óh bárcsak merném !
Bátrabb ha lennék,
Ellened ha nem félném,
A szívedben keresném – helyem

Óh szabadság lánya !
Benned izzik a város lángja,
Elemésztő kétely átka,
Adj az örömből, hogy látlak – újra

Nap süt kint
Bent vagyok
Meleg van
S megfagyok
– Vágyom a nyarat

Álmosan fekszem el
S a városban csak
Testem hever
– Várja a nyarat

Izzadó testemnek
Cseppjeit törlöm le
Álmomban mosakszom
Hűs patak nedvébe’
– Vágyom a nyarat

Hol van a természet:
Zöldellő utcakő …
Megfolyó kövek közt:
Fű, semmibe növő
– Várja a nyarat

Tiszta feketeségben
Csukott a szem,
Sárga fény világít
A közelben;
A képek,
A némafilmek;
Az árnyékok,
A fények
Mind
Melegek, mélyek
S a friss csönd;
A fülben erek zenélnek
Felettünk bolygók forognak
Csillagok henyélnek,
S egy pillanat:
Tágul a tüdő
Gyorsan, könnyedén
Egy lépéstől
Fény fröccsen az orr hegyén
-Sárga
A szín a fény,
Az orr látszik csak
És a kéz
Sárgán, feketén;
Megvillan az arc,
Egy torz amőba folt,
Ahol az arccsont,
Mint hold, világít;
Megcsillan a szem
Elmozdul a kéz
Üvegre tapadó
Pantomim az egész …

1.
S ugyanúgy múlnak
A napok egymás után
Mennyi víz folyt
Le már a Dunán
S mennyiért ?

Mennyi könny folyt
El: harcokon
Annyi barázdát
Szántott már
Arcodon

És mért sírsz ?
Hisz csak
A szív szakad

2.
A ház ahol élsz
Megtagad:
Megtagadod
Magad, s
Múltadat
Otthonod nem marad
Olybá vagy csak,
Mint űzött vad
S te űzöd önmagad

Vihart arat
A szél
A háztető alatt
S egy másik helyen
Összefújja
Az egyedül maradtakat:

Hogy az erdő
Ne álljon
Fa nélkül

3.
Mond hát
Miért aggódsz ?
Nagyobb hatalom
Vigyázza sorsodat
Mint azt hinnéd

Te csak lépj át a felhőn,
Lépd át a látszatot
Állj fel a földről
Végy egy lélegzetet

Friss oxigént
A sejteknek,
Éltesd az életet

4.
És maradj meg
Gyereknek;
Mindenek felett !

Add vissza a hited
Magadnak
Tárd ki a szíved
A gyermekeknek
S ne vedd el a mesét
Mit szeretnek

Ne törd még
Össze előttük
A képet, hogy:

Az élet csudaszép !

Egy csepp a tenger
Egy hang az ének
Egy szó egy vers
Egy perc az élet

Ahogy kimondod:
Semmi, érzed-e
A mindenséget
Az agyat szétvető
Kettősséget

Megfoghatod mi
Távol lévő
Láthatsz vakot, de
Nem láthatsz ahogy ő
S szerethetsz,
De nem szeretnek

Egy végtelen nagy rövidségen
Fényben úszó sötétségen,
Érezhető semmiségen
Múlik minden az életben

Ki érti a szív rejtelmeit
Ki érti egy lány érzelmeit
Megérzem-e sejtelmeit
Ha szeme sarkából figyel ?

Egy mosolyban
Benne van a bánat
A sírásban öröm
Könnye csillan

A napfényben ott
Ragyog a csillag
A tegnapban
Meglapul a holnap

Ki mondja meg
Mikor vagy vidám,
Vagy bezárkózol,
Hogy ne érjen szilánk

Szíved érted,
Vagy másért remeg,
Kicsinyesen;
Vagy aggódva szeret ?

S keserűen húzódik-e szád
Mint mikor citromba haraptál
Vagy mosolyba torzul-e
A bársonyos ajak

Ki tudja ?