Reggel
Még csípős, nyári nap kél,
Hideg téli estből
A napot újra:
Keletről, nyugatra
Hajtja a szél
Álomból pislant
Kemény, markos legény
Vizet hoz lentről,
Üstökén haját
Borzolja, lengeti szél
Az istálló mélyén
Mint aratógépek,
Könnyeden morzsolva
Lovak reggeliznek
Isszák a hűs forrásvizet
Majd lustán körbe néznek
A legény a nagy halomra néz,
Mint jó szénégető
S lapáttal földel
Hol tűz jő elő
Délben
Csattannak a fejszék,
Faragók dolgoznak;
Este majd fáradtan
Faházba húzódnak
Munkától visszhangzik
Falu s az erdő
Dolgozik a paraszt,
S kaszán a fenőkő
Nyírfák csúcsain
Zendül fel az ének
Harkály kopácsol
Cinegék zenélnek
Mókus hord makkot odújába
Hangya visz morzsát
A hangyavárba
Szegény lép lassan,
Fáradtan mellette
Ma ő húzza az igát
Lova betegedve…
Már hold kezd
Fényleni megette
Este
A napfény sötétségbe lépett
Eljött az este
Halkulnak a népek
A lovakat kifogják,
S kicsapják a rétre:
Legeljen kedvére
Már nem csahol a Bodri,
Lustán nézi az eget
Kint hagyták
Őrködni az ebet.
Alszik már az ember
S pihen a sok állat
Kedvest ölel kedvese
S álmát őrzi erdő a betyárnak
Nem dúl már a vadkan
Alszik mélyen vackán
S nem hallatszik más:
Csak bagoly huhogása,
Tücsök ciripelés,
Szúnyognak zúgása…