1.
Mint elhervadt virág
Vázában állva
Mint elégett gyertyacsonk
Sötétbe zárva:
Úgy élek – napról napra
Egy lány levelét
Újra olvasva
Feledni nem tudok
Pedig akarja
Elbánt velem
Az élet ma is
Egyedül hagyott
Keserű képekkel álltatott
Elérhetetlen combokkal
Egy Magyarországnyi domborzattal
Síkból növő
Gömbölyded csúcsokkal
Csiklandozó hajfonattal
Mosolygó szemekkel
Hagyj! Elég volt!
Ne kísértsd agyam
Testem megint!
2.
Már fáradt vagyok
A vágyakba bele fáradok
Nem is akarom tudni,
Hagyni tűnni
S csak fogadjon
Magába a csönd,
A mélység
Essem a föld
Közepébe
Magánynak
Földjére – újra
Csak ne engedd,
Hogy válasszak
S ne válasszanak
Hagyj élni csak !
3.
De így élni
Nem szabad, hisz
Vágy nélkül
Meghal a szív
Tudom …