Óh szabadság lánya !
Benned izzik a város lángja
Elemésztett bánat átka, de
Aranyat, s vért adott szemed – csillogása
Óhajodat mint hallgatná lelkem !
Bárcsak kérnél tőlem …
Elmennél, de visszajönnél
Ajkaiddal, szép szavaddal mesélnél – nekem
Óh bárcsak ismernélek !
Bár tudnálak magam mellett;
Elérhetlek ha akarom, s majd
Altatódalt dúdolhatok – neked
Óh bárcsak merném !
Bátrabb ha lennék,
Ellened ha nem félném,
A szívedben keresném – helyem
Óh szabadság lánya !
Benned izzik a város lángja,
Elemésztő kétely átka,
Adj az örömből, hogy látlak – újra