Hónap: 1995 július

S valaki fogja meg kezem,
Midőn féllábnyi pallóra
Lépek én
S közel, távol
Senki sem …

S fogom kezem
Kezemmel
Miközben féllábnyi pallón
Lépek én
S közel, távol
Néma csend …

Senki nem felel
Senki nem figyel

Angyalok, adjatok
Mély álmot
Ez éjjelen!
Istenem!
Nyújts nekem
Oly álmot
Melyből, ha
Kelek: megtudjam
Mint tegyem …
Küld el hozzám
Szent lelkedet
Végtelen kegyelmedet
Téged hívlak
Uram ez éjszakán
Érted szól a fohász
Néked kulcsolom kezem,
Nyitom ki testem
Az nagyobb hatalom felé
Mely érintésére vár szívem

Holnap megmozdul a föld,
Azt mondják,
És én csak fekszem
S érzem csak virágok illatát

Eljön hát a Holnap
S az azutáni napok
Öt nap az életem,
Azt mondják a nagyok

Most megmutathatom:
Mit tudok;
Leírhatom, mit
Bemagoltattatok

Állandóan bemutatják
Számtalanszor leíratják
A múltnak hibáit

Megtanulunk bűnösen élni
Hibás döntéseket hozni,
S akik láttatják: irányítanak

Hát ennyit ér
A nagy nap
A költő ír
Bukott forradalmat

S a jövendölt
Vesztes csaták
El nem maradnak
Múltunkban megírt jövőnkből

Eljön hát a Holnap
S eleget teszek
A mának

Hogy egy lépést tegyek
A szabadság felé
Egy jobb világnak

Végtelen múlt áll mögöttem
Tengernyi idő előttem
Ki tudja mit ád a holnap
Vissza adja-e, mit elvett a tegnap

Annyi mindent átéltem
Oly sokat megéltem
Voltam néha boldogtalan,
És sokszor búslakodtam
Kicsit megint színt váltott,
Elvakított, boldogított
Az élet

Minden nap új és más
Szomorú és bűnös láz
A boldogságom külső máz

Villámlik, villámlik !
Fények cikáznak;
Az ég dörren,
Istenek vitáznak.

Eső hull, csepp koppan,
Gyűlik tócsákban
Angyalok sírnak
Sötét bűneinkben

Reggel

Még csípős, nyári nap kél,
Hideg téli estből
A napot újra:
Keletről, nyugatra
Hajtja a szél

Álomból pislant
Kemény, markos legény
Vizet hoz lentről,
Üstökén haját
Borzolja, lengeti szél

Az istálló mélyén
Mint aratógépek,
Könnyeden morzsolva
Lovak reggeliznek

Isszák a hűs forrásvizet
Majd lustán körbe néznek

A legény a nagy halomra néz,
Mint jó szénégető
S lapáttal földel
Hol tűz jő elő

Délben

Csattannak a fejszék,
Faragók dolgoznak;
Este majd fáradtan
Faházba húzódnak

Munkától visszhangzik
Falu s az erdő
Dolgozik a paraszt,
S kaszán a fenőkő
Nyírfák csúcsain
Zendül fel az ének
Harkály kopácsol
Cinegék zenélnek

Mókus hord makkot odújába
Hangya visz morzsát
A hangyavárba

Szegény lép lassan,
Fáradtan mellette
Ma ő húzza az igát
Lova betegedve…
Már hold kezd
Fényleni megette

Este

A napfény sötétségbe lépett
Eljött az este
Halkulnak a népek

A lovakat kifogják,
S kicsapják a rétre:
Legeljen kedvére

Már nem csahol a Bodri,
Lustán nézi az eget
Kint hagyták
Őrködni az ebet.

Alszik már az ember
S pihen a sok állat
Kedvest ölel kedvese
S álmát őrzi erdő a betyárnak

Nem dúl már a vadkan
Alszik mélyen vackán
S nem hallatszik más:
Csak bagoly huhogása,
Tücsök ciripelés,
Szúnyognak zúgása…

Tapossanak Lovak
Öljenek meg!
Nem kapok semmi jót
Csak rosszat, kínokat

A fájdalmat viselem
Mert rossz vagyok magam is
Megcsalok szerettet,
S csak fájdalmat adok

Nem tudok szeretni,
Hogy szeressenek
Csak zaklatok mindenkit,
Hogy megvessenek

De ha leköpnek, megvernek
Tovább megyek
Meghalni magamtól
Nem merek

Elmennék örökre
Hidd el elmennék
De a rossztól a halálban
Sem menekülhetnék

Ha akartok vessetek meg,
Megkövezzetek
Csak szóljatok,
Megnevezzetek

Öljetek meg!
Taposson lábatok
Szívem felett
Lelkem majd ragyog

1.
Eső áztatja az ős humuszt
Híg sárrá olvadt a
Kőkemény agyag
Földrögöket mos el
Hirtelen támadt patak

Sötét fellegek
Függönye vonja
Be az eget;
Vihar támadt

Fújj szél, el
Nem fújhatsz!
Hullj eső,
El nem áztatsz!
-Izzó cseppjeiddel

2.
Hol van a
Nyár és a tavasz?

Napba néztem
Fényben állva
S könnybe lábadt
Szemmel járva
Néztem az
Erdőt s a tavat

Most itt állok
Viharok közepén
Dacolok széllel
Könnyedén

Jöjj orkán
Fújd át szellemem
Tisztítsd meg
Vihar: életem
Töltsd fel
Agyam villámoddal

S tombolj csak!
De csavarj ki
Száz fát tövestül
Árassz el várost
Mindenestül

Csak magadat
Emészted el

Én magamba gyűjtöm
Minden haragod
Erőm merítem belőled
Neked át adok minden bánatot