Skip to content

62. Vágta

1.
Mező, mező
Bármerre nézel
Zöldellő fű

Vadcserje
Virágzik
S feszült a levegő

Nem mozdul más
Csak egy pont a távolban
Mérete egyre nő

Már látni a lovat
Rajta a lovast
Körötte vibráló hő felhő

2.
Már hallom
A szuszogást
Az izzó nap alatt

Látom az izzadó lovat
Izmos testét
A dagadó izmokat
Úszik a légben
Lába össze mos
S hullámzik hátán a lovas

3.
Lép a ló
Rohan:
Tatatam – tatatam

Érzem ahogy állat
És ember
Egy lénnyé lesz

Nincs más
Érzés
Mint ez

Mintha álomból
Ébrednék, vagy
Ébren álmodnék

Csak repít
S tova száll velem
És hopp, egy pillanat

Máris távol vagy
Én tova vágtatok
Eltűnök hirtelen

4.
Lemenő nappal
Egybe olvadok,
A vörös korongon

Fekete árnyék vagyok;
Rohanunk, rohanunk
Lovammal tova szállunk,
Vágtatunk.

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem