1.
Van egy hely,
Ahol ha körbe nézel
Az ég a mezővel
Mindenhol összeér;
S ha figyelsz
Hallod a fű mit mesél
Van egy hely,
Ahol ha körbe nézel
Megfájdul belé a szem
Mert csodaszép;
Egy hely, hol a lélek
Békében megpihen
Van egy hely,
Hol ők is megpihennek
S legyen ez a vers
Egy óda a helyhez
Legyen úgy ahogy
Remélnek
Legyen ez a hely az,
Hol boldogan élnek
2.
Ó Tinnye !
Légy az mindenkinek,
Pusztán dombok
Hol lovak élnek,
S lelje meg
Mindenki a maga igazát
Kecses halmaidon
Óh Tinnye !
Ringass minket
Mint asszony a
Fáradt gyermeket
Karjai mély ölén
S nyárig hó lepellel
Fedjed a szunnyadó
Földet, melyből majd
Zöld fű serken megin’
Óh Tinnye !
Légy föld
Melyből kiserken a mag
S szárba szök’
Légy agyagos mocsár
Mely földbe köt
S nem enged el
Soha !
Óh Tinnye !
S megint csak:
Tinnye …
Nincs szóm rá:
Nincs szóm a zöldre
Nincs az égre, a kékre
A fűre, a rétre
A bíborra, a szépre
S ott még madár fészkel
A lombokon
Hol fáradt felhő pihen
Végtelen dombokon
3.
S csak nézi a balga
S csak lép de nem érez
De mi halljuk a hangod
A fű hogyan kérdez …
S ha hunyt szemünk
Mezőiden szárnyal
Mint szalma a szélben
Tudjuk hogy
Vissza hová szál
Mert van egy hely,
Ahol ha körbe nézel
Mindenhol összeér
Az ég a mezővel…