Sziklából tör elő az ér
Kristály tisztán, sebesen
Ahogyan megszülettél
S puha földbe árkot ásva
Érből patakká, patakból folyóvá válva
Nőttél, mélyültél
De a partról fák beestek
Kővel dobtak, s te elnyelted
Minden partot kell szeretned !
A sodrásban megállni nem szabad
Magával ragad, visz, szalad
S pihenni meg nem áll
Legyél te a part
Legyél a forrás, az árok és a fák
Légy semmi, s minden leszel
Mert a semmi megjelenik
De a jelenség eltűnik
Nem szabad előre úsznod
Csak úsznod, úsznod …
Tegyed, mit tenned kell
Ne kérdezz, ha nem érdekel
Most kell tenned
Itt kell lenned
Itt kell szeretned
Most kell adnod
S ha kell, itt és most
Kell meghalnod!