A kandallóban a lángok
Meleg fénnyel égtek
Mikor belobbant a vöröslő
Parázs
A sötét szoba megtelt
Tűzben úszó fénnyel
S ha a lángoló kupacba néztél
Magával ragadt a tánc
Egy tiszta, forró
Égető románc
Izzadt az árnyék
Ahogy erejét feszítve
Követte a fényt
Közben a falra rajzolta
A vad lángolást
Ahogy benéztem a kandallóba,
Mintha visszanézett volna rám
Az illatos fenyő
Boldog volt, hogy
Meleget ad
Egy kiáltás nélkül
Hagyta el lelke a szobát
Néztem, néztem a tüzet
Míg nagyokat harapva
Ette a fát
Végül kihunyt
Elnémult a recsegés, a ropogás
Elaludt a láng
S vele a ház…