Vannak még emberek
Akik nevetve ölnek
S akkor boldogok,
Ha felnéznek rájuk a csillagok
De kioltják a fényt
Hogy maguk ragyogjanak
S amerre járnak
Hódítanak -úgy mondják
S közben
Romba döntenek életeket
És a fényes ragyogás
Ráncosra aszalja az arcokat
Élnek még emberek
Akik még mindent elhisznek
Lesznek még emberek
Akik sírva szenvednek