Ő a szépség és a csend
Ő a mélység és a rend
Ő a hullámzó harc
Ő a boldog szenvedés
Mert látva szemét, ajkait
Taszít a vonzalom,
S mert bús vagyok
BÜSZKE is nagyon
S felnőttként kedvelem
Gyermekként tisztelem
Kamaszként rajongom
Szeretem
Több ő mint bármi más
Ő nem csak álom
Nem csak látomás
Olyan ő mint a rózsa
A tüskéje szúrni tud,
De ha vigyázod, ápolod: szép, kedves, illatos…
Ott voltam, mert
Elhívtatok
Én boldog voltam
Hisz még senki
Nem hívott
Ott voltam, pedig
Nem látott senki
Amikor körbenéztem
Emberek álltak körülöttem
S egyedül voltam
Akár egy szellem bolyongtam
Holtan
S te egy rohanó üstökös
Voltál
Olyan volt mintha
Filmet néznék
Anyád szeret
Testvéredet boldogan ölelted
És mikor apád
Örömmel ölelte
Magához lányát
S te elbújtál
Mélyen karjai között
Sosem felejtem el
Megtudtam, hogy
Mit nem éreztem sosem
Szép volt
Egy pillanat, ami
Számomra örökké tart
És még te mondod, hogy
Egyedül akarsz élni
És nekem mi marad belőled
Néhány egymásra fényképezett
Kép
Sötét, rosszul kidolgozott
Pillanat
Néhány kedves
Gondolat
A múlt, mindig a múlt
A tegnap
Nem akarom, hogy
Elmúljon ez az érzés
Amit érzek most
És még mindig emlékszem
Ahogy lépdelek
Egyre gyorsabban
Hazafelé
Nem várva villamost
Csak megyek
A megállók mellett
És legszívesebben
Elmennék bármerre
Csak haza ne
Még Ne
Nem találom helyem
Nem vagy mellettem
Senki lettem
Se munkám
Se életem
Ott kellett hagynom
Mindent a fényt, a színházat
Apád, anyád, téged
Az életed
És olyan kicsinek éreztem
Magam
S te is olyan magasról
Néztél le rám
Igen, úgy éreztem
Azt szeretnéd, hogy
Bár ne lennék
Ott
Azt hiszem most
Befejezem
Se vége
Se hossza
Beszédem
De azt még elmondom
Nem volt még szebb
Karácsonyi ajándékom
Mint Isten pénze
S nem voltam olyan
Boldog semmitôl se
Mint egy szürke kis
Egértôl
Pedig úgy érzem
Nem kaptam volna, ha
Kést a kezedbe nem adtam volna
De mindez már nem érdekes
Sok boldogságot
Neked!
Zuhognak a percek
A számlapokon
Monoton kattognak,
Vagy szív zakatol
Hullanak az évek
Az élet kérges fájáról
Változnak az arcok
A címlapokon
Mindig változik
A hangulatom
És ott vagyok:
Az életbe gyömöszölt
Óriás
Az idő fogja
Állok bambán
Egy tükör előtt
És magamba bámulok
Ásítok …
S ha levegőt veszek
Eszembe jut, hogy
Még dobog a szívem
Még felriaszt egy álom
Verejtékben úszom
S a lassuló sodrást
Átlépve
Szabadon zuhanok
Egy vízesésbe
Élek…
Ma reggel eljött a tél
Elvitte szívem tavaszát
Hóval, s dérrel fedte el
Előttem az utat
Egy elszáradt
Rózsa szál
Jéggé dermedt
Szirmait vérként hullatá’
Ez maradt
E fej nélküli csonk
Mely zordan hóban áll
S intő jel marad
Hogy vezessen mindig
Ne hagyjon állni csak
Vigyen, vigyen tovább
Mert e világon szerelmet
Semmi nem ad,
Nem teremt nekem
Csak vár a fagy
Ezernyi sebből vérezve
Forró ajkadra írom le
Pecsét gyanánt
Sötét véremmel
A szerelem szavát
Zálogát
Álmodtam házat
Álmodtam fehéret
Álmodtam rólad
Álmodtam szépet
Szerettél engem
S én szerettelek téged
Virágot szedtem
Te feldobtad a szélnek …
Rohantunk, szaladtunk
Mezőn és erdőben
Madárdalt hallgattunk …
Már rég volt, hogy
Láttalak én téged
Eltelt egy hét
Egy nap volt: egy élet
De bármilyen messze vagy,
S nem foghattam kezed
Álmomban minden nap
Találkoztam veled
Éjjel, ha eljön
A telihold,
S felkelsz,
Mert arcodba
Szórja fényét
Gyertyát gyújt
Hideg ujjad
Miközben rájuk
Gondolsz …
S bánat könnye csöppen,
Szíved remeg
S nem hiszi,
Még szeret …
De felhők árnyékolják
El a ragyogó holdat
A gyertyát
Elfújja a huzat
Aludj hát,
Tudod, éjjel
Meghalunk egy picit
Mindannyian
S vannak akik
Tovább alszanak
De téged még sokszor
Ébreszt a kelő nap
Ők már máshol járnak,
Égben szállnak,
S vigyázzák
Féltőn álmodat
Ők éjjel a csillagok
Melyek ragyognak,
Tündökölnek, boldogok
Éjjel meghalunk egy picit
Mindannyian
S akik reggel tovább álmodnak
Már más égben szállnak
Más tájon járnak …
Ők a fényes nap,
Égben a felhők,
S fák között a szél …
Árnyékok ők
Vigyázzák léptedet,
Ne féltsd hát őket
Elmentek…
Honnan jössz
És merre tartasz
Ki vagy te
Hogy megállítasz ?!
Rád gondolok
Nem is tagadom
S mond el nekem
Hogy jelent-e valamit
Neked, mosolyom
Mert könnyen
Jönnek a csókok
S az élet útjairól
Le nem léphetünk …
S ha olyanok leszünk
Mint a föld
Örökzöld fűnek
Hát mond meg kérlek
Barátságot, vagy
Szerelmet kérjek!
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: túlélem
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: beszélj csak
Azt mondod: szeretet
Azt mondom: hazugság
Azt mondod: érzed
Azt mondom: megállj !
Tökéletes világ,
Azt mondod
Csak az álmok tökéletesek,
Azt mondom
Csak egy lövés a valóság
Az „igazak” világa
S a tökéletes világ
Igaz könnyeknél kezdődik
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: talán
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: beszélj csak
Azt mondod: pedig igaz
Azt mondom: álom csak
S ha hallod hullani
A dobbanó szív könnyét
Legyen bármilyen a világ
Te vagy a tökéletes barát
Égben dombok
Földön gondok
S úgy látod:
A nap is leszállt
A dombok mögé
És sötét van
De itt neked is
Ragyognak még
Csillagok,
Neked is teremnek
Virágok
Még ha tönkremennek is
Világok
A délre költözött
Fecske pár
Tavasszal
Vissza száll…