Hónap: 1995 október

Elítélnek
Az elítéltek
S mindig elítélnek
Ha elítéllek

Szem a szembe néz
Kéz a kézbe mész
Nem érted miért
Fáradt lámpa ég
Felforrt a világ
Magadba szívod a
Nap melegét, hevét
S megéget egy
Csillagszemű lány …

Feltűnt már a fény
Oly régen
Messzi végtelen
Tengerben

Felkelt már a nap
Az égen
Határtalan szép
Dűnéken

Ügetünk
Mellettünk szélfújta
Ködsivatag gomolyog
Elfed, betakar

Dombokon folyik le
Elhagy
De felkavar

S egy barátra találok
Ki feldob, s általa
Valósággá válnak álmok

Meleg fényből
Sötétbe lépve
Indulok haza
Fújó szélbe
Egyre mélyülő barázdát
Vág szemembe
Millió apró jégtüske

S a hidegtől forrón
Piroslik arcom
Vörösek ujjaim
Kitágul orrom
És hagyom, hogy elborítson
A hóvá fagyott esőcseppek
Már ujjnyi vastag
Jéggé dermedtek -rajtam

Pedig belül izzik a tűz
A jéghegy gyomrában
Lassan olvad a jég
S ha közel jössz
Tested melegít

Fű szaga szállt
Egy beton réten át
A falnál túlfestett
Lány állt,
Szívta be illatát

Sütött a hold
Éjszaka volt
Egy fényszóró szórt
Messzi fénykönnyeket
S arcomon lefolyt …

Éjszaka jöjj !
Takarj el mindent
Éjszaka jöjj !
Rejts el mindent
Éjszaka jöjj !
Te is csak éjszaka jöjj !
– Hozzám

A téren egy lámpa állt
Magányosan
Néha pislákolt csak
Álmosan
A felébredt holt
Talicskát tolt
Elbújt előle a hold

Éjszaka volt

Ember hátán csimpaszkodó
Ember lábán rudalózó
Ember húsába markoló
Világ

Egy párból kettő
És kettőből egy pár
Ma valakit elhagytál
Mert valakit megdugtál

Valaki álba ver
Ő csak egy ál haver
Éjszaka bármit megteszel
Bárkivel …
Az agyad, ha ittál
Nem felel
Találkozhatsz te
Itt bármivel
A nappal hiába nevel

Éjszaka volt
Éjszaka volt
Minden nap dél után
Egy újabb éjszaka volt
És eljött a
Tavasz a tél után

Érdekes volt
Érdemes volt ?
Mi történt
Mikor éjszaka volt !?

A falnál még áll a lány
Egy cigit sodor a szél
Az utcán
Kinyílik a dagadó látókocsány
S hallod, dúdol a lány
Arról, hogy tegnap
Elnyelt valakit az ingovány …

Éjszaka volt,
Hosszú éjszaka volt
Elbújt a hold

Éjszaka jöjj !
Ó éjszaka jöjj !
Te is csak
Éjszaka jöjj !

És ha megtalálsz,
Ha túlélem ezt
Az éjszakát
Abbahagyok minden
Belőtt éjszakát
Minden kéjszobát hagyok

Csak éjszaka jöjj !
Ne lőj !
– Csak én vagyok …

Holdlámpánál
Köves úton
Éjharmatban
Fájó gondon
– Töprengek én …

Holdvilággal
Eggyé válva
Fájdalommal
Együtt hálva
Csodára várok én …

Álmaimban háborúzva
Nappalokat átvirrasztva
Sínylődöm én …

Fák árnyánál eltakarva
Az  ő suttogását hozza a szél …

Az acélfolyó
Szürke hullámain
Megtörik a fény
Mélyen hívogató, kemény
Napkorona hasít
Kopottá, unottá lassít
Pedig forr még a dobogó gép
Hevíti az ér vérét

De már nyugszik
Az agyhasadás
Áldott éji kóma kap el

Az acél folyó
Szürke hullámain
Elmereng borongó
Tekintetem

S dagadó, eres
Látószervem
A világon
Pihentetem

Lábam betonba köt
Megdermed a mozdulás
Pedig tennék már valamit
Legyen bár földindulás !

De már nyugszik
Az agyhasadás
Az álom éjjel mégse jön el …

Föld alá alázó
Csöppnyi
Testi lázadás

Agyban táncot járó
Földi látomás
Eget-földet rázó
Narkós esti láz

1.
Tűvel szúrnak
Késsel vájnak
Izzó vassal
Nyomot hagynak
Semmi
Mindez nem fáj

Nem olyan mint a
Lelki kín
– Agyhalál

Tegnap volt ?
Vagy régebben már
Ellopták mindenem
Semmi
Nem fáj

Csak eldobtak
Úgy mint mindig
Életlen késsel
Vágták el életem
Szálait

2.
S én csak tartozni
Szeretnék hozzá
Mint örökzöldfához a levél
Igazán nem is a teste kell
Csak az a lény ki benne lakozik

Szeretném ha szeretne
Szeretnék jó lenni vele
Adni mi kel neki
Megakarom védeni

Mert ő volt az,
Ki egyedül viszonozta
Szótlan szomjamat
S csak ő lehet, ki
Lehűtheti forró lázamat

Nem kell a nappal
Nem kell az éjszaka
Csak hogy ő ragyogjon
Vezessen bárhova

3.
S elragadta őt
Tudatlan Szőke
A sors ily mostoha
annyira hiányzik
Mindig nekem kedves mosolya

S elvétetett általa
Megfosztotta tőlem ő
Ismeretlenül őt

4.
Ő kísérheti
Bármikor, bárhová
Én virágom szétszakad
Rohanok utána
S talán ő biztat

Elvétetett ő, s az ész
Semmi
Nem fáj
Csak ő
Az  egész …