Skip to content

109. Ma

Havasak az utak
A tetőkről jégcsapok csöpögnek
De a só már marja az utakat

Szürke latyak lett
A fehér hóból
Ez lesz minden
Megrontott jóból

És miközben csöndben
Nézed a híreket
A betörő melletted
Szemfüles
Hiszen neki is meg kell
Élnie: valakiből

Havasak az utak
És elég síkosak
Erősen kell állnod
Hogy két lábon maradj

A kétkedések
A tévedések
Az elrontott képek
Az elvesztett évek
Csupa szenvedés
Az élet,
Ha szenvedve éled!

Nézz előre megint!
A rendőr megint leint

Hazamész, nem vagy egyedül
És még egy fekete korong
Forog a lemezjátszón

Valaki rekedtre ordítja magát
Egy ritka énekes
Felettébb érdekes hangján
Közben furcsa zene szól
Megérteni nem tudja senki
Csak akinek szól

S a nyitott ablakon át
Hallatszik az utca
Ahogy ontja a zajt…
Kinézek

Havasak az utak
A tetőkről jégcsapok csöpögnek
Havazik
De a só már marja az utakat

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem