Minden reggel
Látok valakit
Könnyes szemmel
Látom, hogyan megy mellettem
A falon függő képeken
Falon függő végtelen
És a kép olyan védtelen
Falon függő ismeretlen
S hányszor láttam már
Az arcát
Céltalan életemben…
Elképzeltem száz alakban
Ülni láttam tán ablakban
Vagy zuhanni a felhők felé
– Képzelt szárnyakon
Ott állt mögöttem minden sarkon
Csak figyelt, csak figyelt
Csendesen
Elbújt előlem, hogy ne is lássam
Hajnali ködben, borongásban
Ő volt a múltam
Minden reggel ha felkelek
S a tükrök mellett elmegyek
Látok valakit borostásan
Látom, hogyan megy el mellettem
Ha ránézek látom
Épp felém néz
Ő én vagyok?
Ki van a képen?
Falon függő képzeletben
Ott én is más vagyok
Te is mást akarsz
Hát…
Ki van a képen éppen?
Te vagyok?
Azt kérdem mi vagyok
Mi voltam és mivé lettem?
Falon függő időtlen terekben
Kietlen helyeken
Sötét, fénytelen tereken
És mi kopog a kopott
Utcaköveken?
A múltam…