Olyan vagy
Mint egy amatőr öngyilkos
Aki szakadt kötélre vár
És hiába dobálod
Késekkel önmagad,
Ha minden dobás úgyis
Mellé talál
Bolond vagy,
S őrjíted önmagad
Minden megszokás: halál
És az őrület lengő
Ingáját kergeted
Amit vársz azt hiszed elnyered
S bomlott agyad őszinte
Egyszerűségében szemléled őket
Már nem tudod meglelni őket
Egyszerű, primitív tárgyat
Markolász kezed, egy követ
És nincsen fegyvered, de ha
Lenne is: magadra nem lősz
Ahhoz egyszerű vagy
Primitív emlős
Te gyógyszereken élsz
És TV kúrán
Sugárzik szemedből
Egy képcsöves emlék
S fáj hogy még nem tudod
Milyen a nemlét
Mielőtt elalszol még
A vállfára akasztod
A ruháiddal önmagad
Mert a kötél már elszakadt
És a földön veted meg ágyadat
Hisz reggelre úgyis az fogad
S ha tehetnéd kínodban
Körmöddel ásnád meg sírodat
De még nem tudod
Hogyan temesd el önmagad…