Egy ház vagyok
Rajta se ajtók
Se ablakok
Egy rés van csupán
Amin ki, s be jár
A gondolat
Nagy ám a ház
De konganak a falak
A nagy némaság
A sötétben maradt
Egy ház vagyok
Négy falnyi csak
Szögletes, emberi
Kívülről túl hétköznapi
Egy ház vagyok
És porlepte fényben
Nézem a száradó tompa
Képeket a falon
Megszürkül,
Elsápad, eltűnik,
Elhamvaszt
Csak por marad
Egy ház vagyok
Rajtam se ajtók
Se ablakok
Egy rés van csupán
Sorvadó végtagok
Romos ház vagyok