Skip to content

129. Elvállás és találkozás
/Óda Müller Zsófiához/

1.
Ó ég,
Messzi kék
Ó nap,
Fényesség
Ó káprázó
Csillagok
Tekintsetek le rám !

Ide hol állok
S messze nézek,
A távolban
Lámpafények égnek
Barátságot szórnak
Szerte szét

Tekintsetek le rám
S nyugtassatok
Hű reménnyel
Tápláljatok
Egy életen át

2.
Ó ég,
Messzi kék
Ó nap,
Fényesség
Ó káprázó
Csillagok
Csöndben állok
Felnézek rátok
S ő felnéz-e rátok ?

Bármily’ földre
Sodorjon is
Az élet
Ó te is ugyanezt a
Holdat nézed,
Talán te is
Ezt érzed ?
Bármerre is
Vigyen minket
Az élet
Ha az égre nézek
Tudom te is
Azt az eget nézed
Egy világon élünk
Te meg én …

3.
Ó ég,
Messzi kék
Ó nap,
Fényesség
Ó káprázó
Csillagok
Tekintsetek akkor is
Így le reám

Mikor majd távol leszel:
Akkor is, mindig
Az én hajnalom
Virrad reád
S én küldöm
A nap fénylő
Hullámait

S neked ég az
Első csillag is az égen
Hogy emlékeztessen rám
Ha látod
S tudd
Hogy valahol én is nézem
Árnyékunk vetül
A hold fényében

S minden éjjel találkozunk
Mint a fák a tó tükrében
Bármily’ földre
Sodor majd az élet
Tudom te is
Azt az eget nézed
S egyazon bolygón
Élünk
Te meg én …

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - PoemZsófi Versek