Kopott síneken vonat húzta
Régi álmaim robognak el
Gyerekek játszanak a széllel
Papír repülőn repülnek el
– Hová, hová ? – kérdezem
Rafinált űrt kutató gépek
Tengerek felett lebegnek el
URH rádiómon át
Hallgatom fennkölt szavak
Igazát; igazán, igazán …?
Milyen őrült a világ
A múltkor az úton
Egy kentaur vágtatott át
Hova hát, hova hát …?
A káosz is unottan
Sorban áll -ma már
S néha csak úgy
Mindent összekuszál
És követi a fájó öröm démonát
Én meg csak állok
Egy réten és énekelek
Valami gyerek dalt
-A füvön térdepelek
Arról dúdolok:
Milyen őrült a világ
S ha kemény képpel
Szemedbe néznek
Én mondom:
Ne hidd el !
Nagy zöld sárkánytól
Terhes levegő
Napot takaró,
Égben heverő
Erdőt irtó embert
Irtó
Repülő szatócs
Ózonlyukakat foltozgató
– Álommanó
Köröttem meg felébredt
Álmodozók
Szebb világra vágyók
Aprók
Világot átszelő, befonó
In-formáció
Zsúfolt világ
Nem nekem való !
S a gyerekek játszanak szépen
Míg a felnőttek unottan
Tovább lépnek
-S eltűnnek
Rafinált űrt kutató lények
Fejem felett lebegnek el
S követik őket
Titkos harci gépek
Én csak állok, és nézek
És ámulok:
Milyen őrült ez a világ !
Ahol élünk …