Hónap: 1995 október

Prológus

Robbannak az esőcseppek
A lábaid alatt
Savas dörgést, savas villámlást
Hoz a szél
Elmarja az utakat a hó

Mivel csak TE élsz egyedül a földön
Túl kell élned ezt
Neked örökségül hagyták
Te semmiről nem tehetsz
S te is örökségül hagyod
Hisz semmit nem tehetsz …

1.
Ölj és pusztíts !
Ha békét nem akarsz
Lőj és pusztíts !
Ha háborút akarsz

Azzal a túlnépesedett agyaddal
Már az sem érdekel
Ha megölnek, vagy megölsz valakit
És az többé föl nem kel

Virtuális gócokra
Tapad eres szemed
Kukoricát majszolsz
Te nem ott harcolsz !

Mindez amiben élsz,
Mindaz amit hallasz
Minden, minden

Az újságban megírják,
A TV-ben mutatják:
Háború LIVE !

2.
Ha vége
Te vagy,
Ki felkiált
Elsőnek az égbe …

És iszol rá
Egy pohárral
Már Afrikára gondolsz
És tovább kortyolsz
Jön a
Globális felmelegedés
Koksz lett néhány emberből
És kész !

Nem törődsz
A mérgekkel
Míg oxigént lélegzel

De hasad az anyag
S te tömöd a hasad a szennyel
Menny el !

3.
De ölj és pusztíts
Ha békét nem akarsz
Zabálj és hízzál
Ha élni így akarsz

De ha majd kirobban a háborúd
És te leszel az alsóbb rendű faj
Mit szólsz majd akkor
Ha meglesz már a baj ?

Talán csak ennyit:
Elnézést,
Bocsájtsd meg világ !
S talán majd elnyomsz egy imát

Hát így ölj,
És pusztíts !
Ha békét nem akarsz

Hát csak tégy,
És ne gondolj !
Ha élni nem akarsz

4.
Ha már az élvezet is elég
Mert egy háromlábú
Gyerekkel semmire
Nem mész

S egy nyolclevelű lóherétől
Szerencse sem vár
Mert már romba dönti
Testedet a rák

Vagy ősgombáktól burjánzó
Lelőhelyet látsz
Egy baj van csak,
Hogy a tükör előtt állsz

Hát szavazz egy mosolyra,
Szavazz a pénzre,
A hatalomra

Szavazz a nyugalomra
És indulj
A háborúba !

5.
Ölj és pusztíts
S majd reszketsz mint a nyúl
És Istenedhez fohászkodsz
Hogy mentsen meg az Úr !

Majd agyad őrülten kattog
Berobbannak a tankok
És csak egy villanás lesz
S átfut agyadon a por és a hamu
Tutenkámen hamvai
Hozzád képest smafu
Hát csak élj
És ne gondolj !

Mindez amiben élsz,
Mindaz amit hallasz
Minden, minden

Az újságban megírják,
A TV-ben mutatják:
Háború LIVE !

Eljöttem, újra itt vagyok
Megjöttem, megint itt vagyok
Szólj hát, mondjál valamit !
Szólj hát, mesélj valamit !
Mond el hogy vártál reám
Sietve jöttem
Aludni már nem volt kedvem
Na ne ülj már úgy
Szótlanul, csendben
Ülj az ölembe szépen
Csókolj meg úgy mint régen
Mosolyogj ! hát ezért jöttem ?!

Eljöttem, újra itt vagyok
Megjöttem, megint itt vagyok
Szólj hát, ne hagyj engem így !
Vártam rád, ne engedj el így !
Állj elém, nyújtsd ki két kezed
Légy velem, úgy mint régen
Beszélj hozzám: szépen, kedvesen
Na engedd el magad
Ölelj kedvesem !
Nem tettem semmi rosszat, nem !
Miért ülsz úgy szomorún, csendben ?
Mosolyogj ! hát ezért jöttem ?!

Szeretem
Szeretem
Szeretem
Az egyszerű dolgokat
Szeretem
Szeretem
Annyira szeretem
Szeretem
Mikor olyan egyszerű
Minden

Szeretem
Szeretem
Szeretem
Ha sokszínű az életem
Szeretem
Szeretem
Ha kedvét lelem
Szeretem
Mikor szívemben remeg
A szerelem

1.
Magasba száll fel
Ordításod
Küszködő rohammá váll’
Sírásod

Egy vonaton zötyögő
Őrület
Síneken kattogó
Gördület – rémálom

És tehetetlen
A mozdulat
Néma vagy
Béna vagy

Leszíjazták karodat
Megkötözték lábadat
Átmossák az agyadat

De nem fáj
Nem érzel már kínokat
Éled tovább a napokat

2.
És ha törött lábadon
Eltört a sín
Mert egy vonat
Száguldott át
Az idegpályán:
Ne kiabálj !
Tudom hogy fáj
Ne ordibálj !

Ne nézz rám !
Ezt én nem tehettem !

Ó lélegzem
Vér folyik ereimben
Úgy látszik élek én
Hol vagyok, ki vagyok
Miért vagyok itt
E féltekén ?
Csak magamban
Vagyok magam
Maga is csak magában van
Egymaga igazán

Én nem vagyok semmi
Nem vagyok senki
Egy testet látsz
De benne túl mélyen
Bújik a lélek

De én is itt vagyok
Közöttetek
Ha figyeltek hallhattok
S tán megöl
A világotok
Agyamban majd megőrzöm
Ősi hangotok

Egy ház vagyok
Rajta se ajtók
Se ablakok
Egy rés van csupán
Amin ki, s be jár
A gondolat

Nagy ám a ház
De konganak a falak
A nagy némaság
A sötétben maradt

Egy ház vagyok
Négy falnyi csak
Szögletes, emberi
Kívülről túl hétköznapi

Egy ház vagyok
És porlepte fényben
Nézem a száradó tompa
Képeket a falon

Megszürkül,
Elsápad, eltűnik,
Elhamvaszt
Csak por marad

Egy ház vagyok
Rajtam se ajtók
Se ablakok
Egy rés van csupán
Sorvadó végtagok
Romos ház vagyok

Ne kérdezd,
Hogy miért fúj a szél
Ne kérdezd,
Hogy miről mesél
Ne szóljál,
Csak állj a mezőn
Hunyd be szemed
S hagyd hogy repülj
Vigyen az ég
Fecske szárnyán
Sólyom szemmel
Felhő hátán
Ne kérdezd,
Hogy merre tartasz
Hogy mi visz tovább
S meddig juthatsz

Ne kérdezd,
Hogy miért fúj a szél
Csak egy magányos
Falevél vagy
Az erdő mélyén
És mégis míg
El nem száradsz
Szelek hátán
Messze szállhatsz

Ezüsttóban megfürödhetsz
Holdharmatban törülközhetsz
Napsugárban tündökölhetsz
Közben apró hangyák
Hatalmas várán pihenhetsz

Hogy mindezt miért ?
Mert fúj tovább a szél
Hogy miért fúj a szél ?

Ne kérdezd folyton
Hogy miért fúj a szél !

Élj !

Olyan vagy
Mint egy amatőr öngyilkos
Aki szakadt kötélre vár
És hiába dobálod
Késekkel önmagad,
Ha minden dobás úgyis
Mellé talál
Bolond vagy,
S őrjíted önmagad
Minden megszokás: halál
És az őrület lengő
Ingáját kergeted
Amit vársz azt hiszed elnyered
S bomlott agyad őszinte
Egyszerűségében szemléled őket
Már nem tudod meglelni őket
Egyszerű, primitív tárgyat
Markolász kezed, egy követ
És nincsen fegyvered, de ha
Lenne is: magadra nem lősz
Ahhoz egyszerű vagy
Primitív emlős
Te gyógyszereken élsz
És TV kúrán
Sugárzik szemedből
Egy képcsöves emlék
S fáj hogy még nem tudod
Milyen a nemlét
Mielőtt elalszol még
A vállfára akasztod
A ruháiddal önmagad
Mert a kötél már elszakadt
És a földön veted meg ágyadat
Hisz reggelre úgyis az fogad
S ha tehetnéd kínodban
Körmöddel ásnád meg sírodat
De még nem tudod
Hogyan temesd el önmagad…