Hónap: 1995 október

Szerettél engem egy éjszakán
És kitartó voltál
Mert eltartott reggelig,
Aztán kijelentetted,
Hogy legyen vége
Búcsúzzunk és
Menjünk végre
Részedről ennyi volt…

Becsukom a szemem
Mindig látlak
Ha befogom a fülem
Téged hallak
Arcomon érzem még
Leheleted…
Mond, tényleg ennyi volt?

Nem emlékszel már
A csillagokra
Akik először
Láttak boldognak
Minket,
S felhőtlenek voltunk
Mint a hold előtt az ég
Hogy aztán össze szedjen
Újra minden viharfelhőt

Hol van már az a pár nap
Mikor csak fogtam a kezed
S a földön fekve
Néztük az eget

Tudom mindent
Én rontottam el

Szerettél engem egy éjszakán
És igazán nem kérhetek többet
Így is messzire nyúltam…
Az érzéseidben, hogy kérlelhetnélek

De csak egyet adj
Egy igaz barátságot
Végleg….

Ó én szeretlek!
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek

Én egy kislányt szeretek

Te lehet hogy szégyelled
És nem érted
Mert az embereknek
Minden rossz ami furcsa
Pedig te nem hallgatsz a szóra
Olyan igaz az életed
Te még érted
Még úgy látod az életet
Ahogy én csak
Álmomban képzelem
És úgy szeretnék még
Gyerek lenni melletted

Hagyd, hogy szeressem
A lelkedet, a szemeidet
Tudom, hogy nem bántom
A testedet

Ó én szeretlek!
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek

És bármi is legyen
És bármi történjen

Én ott leszek veled
-ha kéred
Örökké barátod leszek

Ó én egy kislányt
Szeretek

Te lehet hogy szégyelled
És nem érted
De mondhatnak bármit
Az emberek
Én örökké kitartok
Melletted
Mert nincs olyan nap
Hogy ne gondoljak rád
Néha egy tűzvészből
Mentelek meg
Vagy elkaplak, mikor
Egy szikláról zuhansz alá
S oly féltékeny vagyok
Még a lélegzetemre is…

De ne is törődj
Igazán velem
Hisz én csak álmodok
A nappal együtt majd
Én is felébredek
De minden nappal újra,
Jobban szeretlek

Ó én szeretlek
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek
És én belül igenis
Még mindig
Egy kisfiú vagyok
Bármit is mond a szám

Csak valahogy
Megnőtt a testem
S erre is csak úgy jöttem rá
Hogy kinőttem a kis szobám

Csak hagyd,
Ó hagyd!
Hogy ezt higgyem
Míg melletted vagyok

Ó hagyd,
Szertelek
– Álmodok

Már nem megyünk tovább
Ez már a végállomás
Te voltál az utolsó románc
Többé már nem jön senki a sorba
Nem lesz ki újra sárba dob

És az elvesztett lámpák fénye
Még világít talán valahol
De már nem megyünk
Értük tovább
Ez már a végállomás
És az utolsó lámpa te vagy

S te rögtön lefeküdnél bárkivel
Hogyha jólesik mikor simogat
Vagy csak nekem nem
Mondasz igazat,
Hogy szedjem nyugodtan
A drogokat

Igazán csak az igazság meztelen
Meg te a képzeletemben
S ha nagykorú lennél
Hát megbüntethetnél
Hogy miért gondolok
Ilyeneket

Hagyjalak már végre békén
Felejtsem el mindazt aki vagy

Azért teszed
Hogy ne tudjam szeretni többé azt
Akit benned szerettem meg,

Ez már a végállomás
Már nem megyünk tovább
Igy mi ketten sehová
A hazugság esztelen
És ha a világot
Magába zárnánk
Te ott lennél velem

Még ha nem is mondasz
Igazat
Még önmagadnak sem

Látom az arcodat
S valahol az Isten
Halja a szavadat
Látja sötét véremet
Hiszen ő alkotta meg

Ez már a vég
Állomás
Nem, nem, nem megyünk
Tovább!

Ez már a vég
Állomás
Nem, nem, nem megyünk
Tovább!