Skip to content

152. Lázas vers Zsófinak

Forró tűzben ébredő
Lázas lázadó
Téged féltő szerelmes
Tőled elhaló
Fájó testű
Sebzett lelkű
Kínban szenvedő
Nélküled üresen
Rongyként vergődő
Tüskétől szúrt
Ágtól tépett
Őrült haldokló
Lettem

Messzi égő
Szalmabálán
Táncol lelkem
Istenekkel
Alattam dübörgő
Föld
Mit dobogó szívem
Ver
S rángató szél
Tépi testem
Amit tettem
Nem feledtem
Izzó érzést okádó
Örök tűzhányó
Lettem

Érted dúl a
Lángoló láz
Mi mardossa
Testem
S elestem,
Azóta porban kúszó
Őrült önmardosó
Lettem
Nem bírok józanul
Nélküled egy napot sem
Magamat kékes füstű
Mérgekkel mérgeztem
De túléltem
És túlélem
Talán megnyugszom
Ha a halált is
Túllépem

Megdermed
Féltő féltékeny
Szívem
De félek nem marad
Belőlem benned egy
Pillanatnyi emlék sem

Hiába lázad
Lázas versem
Forróságtól leteperve
Fájó aggyal
Földön fekszik
Testem

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - PoemZsófi Versek