Önsajnálat: keserű önimádat
S testet rágó féreg:
Könnyű testi bánat
Testet vágyó kéjes nemi vágyak
És mikor egy fonnyadt szív teste
Fentről mélybe vágy
S reggel a lélek nem kiált
Ugyan hova vágy ?
Úr-Isten !
Vágyak, testek, ágyak
Vak bolonddá tesznek
Baráttól baráthoz cibálnak
A belső fény előtt sötét felhők lesznek
Majd csalfa ködként
Vissza-vissza lengnek
Velem az igaz útra
Néha-néha mennek
Hagyják, hogy
Önsajnálat: keserű önimádat
Férge megkívánja édes szívem
Szerelem gyümölcsét
Baráti könny
Igaz termését
‘Hogy halott madárt keltsen
Földanyánk méhében
A szabadság
De már nem
Életre, igen !
1996. augusztus 6.