Felejtsd és hagyd el
Szívednek átkát
Elhagyó szerelmed
Könyörgő sírását
Féregként vergődő
Testének táncát
Hagyd el, hagyd el
Hagy folyjon ereid
Medrében véred
Tovább szíveden át
Tisztuljon ki tüdődben
S vele lelked ki fejedben hát !
1996. augusztus 21.
1.
Ó költők verse
Ó rímes költeménye
Adj nekem színt
Szemem szivárvány
Sorain hagy tekint
S a festett szobor
Kalapács ütötte finom
Vászon ráncain sikló
Ecset vonását
Hagy érezzem
Zongora húrjaként pengesse
A pók lakása szálait
A szél
Játssza miről testem
Mesél
Érezze mindenki
Ahogy a természet harmóniája
Bennem zenél
Hagy borzolja lelkünket
Rázza csontunk’ velejében meg
2.
Ég, ó ég
Jusson kérlek rám is
Művészek bölcsője, ágya
Bársony múzsa csókja
Végtelen tintával
Pennámat megáldja
S adj kérlek
Papírt is hozzája
Szívem árva árja
Ne találjon gátra
Lelkem testvérpárja
Leljen egymásra
Testem végre
Találjon igaz gazdára !
3.
Kitekintés:
Ó köszönöm !
Világok, emberek
Hogy így
E rémes rímesek
Mindig elmerengenek
S nagyok útján
Gondolatim elmerengenek
Add meg, ha eltemetnek
Az emberek majd rajtam is
El-elmerengjenek …
1996. augusztus 10-e éjjele