Skip to content

Hónap: 1996 szeptember

175. De tudom van valamim…

Published by ramirez on 1996 szeptember 19

Nincsen se életem
Se istenem
Se pénzem
Se fegyverem
Hogy megvegyem
Vagy elvegyem
S eltűnik a végzetem
Mert szünetel az értelem
Csak a türelem
Az érdemem

És engem nem hat meg az élet
Engem nem vár a halál
Mert csak eltelnek az évek
Ahogy elszáll egy madár

Nincsenek útjaim
Sem bérletem
Se kedvem
Se érdekem
Hogy belássam
Hogy innen el kell mennem

Mert nincsenek vágyaim
Nincsenek barátaim
Mert ez nem is én vagyok
Nem is itt vagyok – talán

Itt mi vár
Itt mi vár ?

Tudom van valamim
Van valakim valahol
Talán

1996. szeptember 19.

174. Pókháló

Published by ramirez on 1996 szeptember 19

Egy halott béka
Álmos szemébe nézek
Látom benne a
Pókok városát

Éjjel ébred
Nyolc kézláb lépked
Hasadon, nyakadon, hajadon jár
Az agyad körül hálót csinál

Én a pókok városában élek

Van aki megöli társát
Felfalja kedvesét
És van ki víz alatt él
Vagy a szélben lebeg
De mind húsunkból él

Én a pókok városában élek

Egy légy vagyok
Aki szabadon száll
Míg egy hálót nem talál
S a gyilkos sál
A nyakamra kerülő selyemfonál
És pók közben unottan telefonál

Míg én halott béka
Álmos szemébe nézek
Benne élek
Ő tudta
És én is a pókok
Városában élek !

1996. szeptember 19.

173. A bábuk

Published by ramirez on 1996 szeptember 19

1.
Műanyag bábuk figyelnek
Némán engem
Várják mi történik ott
A kirakaton túl
Nézik az embereket
Távoli utakat lesnek
Vajon hová mehetnek
Vajon honnan jöttek el ?
Befelé figyelnek
A telefonra várva
Hogy hívják őket
A szemközti porcelánbabák
Akik ott ülnek egyedül
Egy régi régiség boltban

2.
S ők nem futnak el
Nem mennek sehová
Nekik nem fáj a zaj soha sem
És ők néznek, és látnak
De te nem látod rajtuk
A fájdalmadat
Ha lelkébe látnál
A bábuknak
Megtalálnád magadat
Mert ők sírnak
Ha előttük egy remegő
Kéz kenyérért
Szemétbe túr
Te elmész mellette
Szótlanul

3.
És nem akarod látni
Nem akarod tudni
Ezért nem mersz
Műanyag szemükbe
Nézni ..

Elmész, vár a világ
A kirakaton túl …
De a bábuk csak
Állnak,
Vissza várnak
Figyelnek némán
Szakadatlanul

1996. szeptember 19.

172. Te hajszolsz !

Published by ramirez on 1996 szeptember 19

Mióta állok, és járok
A földre vágyok
Minden álmomban
Ott lent sétálok
Elhagyom az eget
Mi most felettem lebeg
S néha betérek hozzád is …

A szeretet bárjába ücsörögni
A szerelem tálából csipegetni

És csak te hajszolsz
És csak te itatsz engem
Hogy e szerelemben szenvedhessem
S nekem e földi testemet kell
Részegen vezetnem

De csak te téríts,
Csak te ítélj engem
Csak te altass,
Hogy többé ne kelljen
Semmire emlékeznem !

1996. szeptember 19.