1.
Hiszem, hogy meghal a zaj
Hogy megszűnik a remegés
Saját füstjében fullad meg
Az unott kocsisor
És megfagy ez az átkozott sietés
Ha a szemem becsukom,
Hiszem !
2.
Meghalok én is,
Megszűnök létezni itt
S mire újra kinyitom
Majd ott éled újjá hajnalom
Ott leszek én is,
Hol ott lesz minden
A Lovak Földjén,
Őseim vidékén
Hiszem !
3.
Ott leszek igen,
S talán kiválasztottak
Büszke trónja e hely
Majd lelkem apró
Sóhajtó suttogása
Úszik, füvet
Borzolgató lágy gondolatom
Érintésére ott fennen,
Hiszem !
4.
Majd arra járó
Boldog kisleány
Forró vére kering
S képe lebeg előttem örökké
Egy emlék; lovát ugrató
Kedvesem karcos,
Fényfakította,
Fekete-fehér film foltjai
Ott a Lovak Földjén
Nem veszhet el,
Hiszem !
5.
S majd körbe lengem
Az idegent
„Hová Kedves Vándor,
Hű lovaddal merre tartasz ?”
Kérdezem madarak
Dalával, folyó csobogással
Míg az fák alatt pihen
S békével tér meg
Ott a lovak sík vidékén
Hiszem !
6.
Mert ott minden olyan:
Igaz, nyugodt
S bódítóan, melegen
A Nappal az éjbe nyíló
Végtelen szerelmes
Ilyen lesz,
Hiszem !
7.
Ha majd egymást
Túlélve síkra szállunk
Majd ott hálunk mind
Hol az első reggel
A múltat oszlató
Ködfelhő lebeg
Hol a hegybe csapódó
Meteor sebe heged
Oda eljutunk,
Hiszem !
8.
S a madárként
Siklószárnyakon
Vágtató Pegazusok
Letekintenek
Újra leszállnak
Fáradt űri bolyongásukból
Megtérve erőt merítenek
S el sem mennek majd,
Hiszem !
Ott leszünk Mind
A Lovak Földjén,
Igen !
1996. október 13.