Hónap: 1997 január

1.
Tikk, takk
Tikk, takk
Tikk, takk
Tikk, takk
Ma reggel is felhúzták az órát
Ma reggel is elfújták a gyertyát
Ma reggel is meséltek a múltról …
Tikk, takk
Tikk, takk

2.
A sárgás függönyön
A megriadt falakon
Megpihent a csönd
Amikor megpillantom
Csak én látom …
Tikk, takk
Tikk, takk

3.
Az ég sugárzó napszeméből
Felhő csöppje hull
S földet érve fagyva koppan
Hisz ő tudja jól …
Tikk, takk
Tikk, takk

4.
Pókfonálból Pók
Ruhát sző: fél;
Lemenő Nap
Felhőfátyol
Sötét ruhát ölt …
Tikk, takk
Tikk, takk

5.
Álmos szoba
Téli csöndje
Benne nyugszik
Egy újvilág  bölcsője
Vele alszik összes éve …
Tikk, takk
Tikk, takk

6.
S az Öreg
Ősz fejére
Álmok hullanak …
Tikk, takk
Tikk, takk

7.
Nem zavarja semmi
Álmát, csak
Egy pillanat …
Tikk, takk
Tikk, takk

8.
Mint pillangó kél
Földi bábból
Röppen elő
A szobából
Körbe leng, s elillan
Csak én láttam …
Tikk, takk
Tikk, takk
Tikk.

1997. január 16.

Az úton sír egy asszony
Én meg tömött buszokon zsúfolódom
S ki kérdezi meg tőle miért ?

Míg nekem e vajúdó világ
Fájó gyötrelméből kell
Életre szabadulnom
S ki kérdezi tőlem hogyan ?

A sors hiába futsz,
Elér és eltapos
Hiába futsz …

S az a szegény
Ki a buszmegállóban
Csikket keres

Elérte őt is
És meglakolt
Mert szeretett
És szerelmes volt

S ott az a néma nyomorult
Ki kenyérért szemétbe túrt
Megvakult.

1996. október

Adj, adj
Semmit ne kérj !
Adj ,adj
Csak adj, és ne kérj !

Ha nincsen semmid
Amit elvehetnének
Békén hagynak
Talán észre sem vesznek

Hagyj, hagyj
Semmit ne kérdezz !
Hagyd, hagyd
Csak menj, és ne kérdezd !

Ha nem tehetsz semmit
Amit megköszönnének
Hagyd békén őket
Talán észre sem vesznek

Most menj, menj
Felejts el mindent

1996. augusztus

Ne szóljon szó,
A hang ne zavarjon !

Felkelt a hold
Mert a nap leáldozott
Volt, s elmúlt

Gyász harang nem siratja
Csak bennünk szól
Mi tudjuk csak kiért,
S miért, hol …

És kár már a könny…
Hisz lehullva
Szívünkbe ólomként
Csöppen be
S lehúz !
Hát miért sírni mond ?
Ő már örök mezőkön jár
Miért fájjon emléke mond ?
Hisz most már Ott él tovább …

S porágyára hulló tested
Öntözi forrását lelkének
Benned éled újjá
Hagyj helyet hát magadban
Végtelen zöldeknek …

Elhagy az idő …
Legyen az majd boldog emlékezés
Volt boldog; s te is,
Elmúlt …

1997. január 7.

1.
Kedves tavasz
Téli virágja
Bensőmben rügyez’
Szerelmem kitárja;

S testeden dombocskák:
Mint függő szőlő fürt;
Nyíló lombocskák:
Mi szüreti harcra küld;

Mert nektárod
Mézlevét
Dongóhad
Védi meg;
2.
És akár kutató
Kezében mágnestű
Próbálok fordulni déllel
Észak felé

S kezem: csak hangom
Ujjaim: a szó
Testeden mondatom
Csak lelkednek való

Igém ott pattan,
Torkom kapará tested válasza
Vág a puha bársony bőr
És a plüsstakaró

3.
Pedig ne szállj
Szelíd galamb
Riadt szárnyán
Tova !

Hidd ! bennem
Meghalt az ostoba
Szívtipró ostroma
Felégett létrám összes foka

Csak koppantok halkan
Hogy engedd meg újra
Csüggeni ajkam
Szikrázó szirmodra

4.
Vesd ha félsz!
Beszélj, mond szavad
Engedj zsibbadó szívednek
Válaszd meg hangodat

Add gyöngy kacaját
Boldog lelkednek
Add vérét
Dobbanó szívemnek meg

Kedves tavaszom
Éltető virágom
Bensőmben rügyezz!
S lelkemet kitárom

1997. január 7.