Az úton sír egy asszony
Én meg tömött buszokon zsúfolódom
S ki kérdezi meg tőle miért ?
Míg nekem e vajúdó világ
Fájó gyötrelméből kell
Életre szabadulnom
S ki kérdezi tőlem hogyan ?
A sors hiába futsz,
Elér és eltapos
Hiába futsz …
S az a szegény
Ki a buszmegállóban
Csikket keres
Elérte őt is
És meglakolt
Mert szeretett
És szerelmes volt
S ott az a néma nyomorult
Ki kenyérért szemétbe túrt
Megvakult.
1996. október