Ott vagy mindig
S oly vidám
Ott vársz reám …
– Krisztinám-
Vársz
Azt mondod
S én elhiszem …
A város lusta, rusnya
Fekete hóborította
Börtöne; ha elszakad
Láncom bőröve
Nem maraszt
Kivet magából, mint
Test a testet, a nem való
Restet; szövettanából
S áthullva légtéren
Érkezem oda
Hol életem időtlen
Néha oly idétlen
De várva várt, s
Kimérten mosolyom
Miért nem tör elő
Időben …
De látlak …
– Végre
S már rabruhában
Érkezem …
– Rabszerelem
1997. február 3.