Nem teremt szívemen vészt
Óceán lelkem árja,
Romboló örvényed vágyaim gátjait
Alattom’ lerántja
Neked mosoly, szikrázó fogsor:
Óraláncbilincs; mely
Rabvár nekem míg a sors
Arra ér, hogy látom megint
Nedves partján országomnak
Ó Írisz útjain vár
Rád feltépett forrásnak harca
Arcom melegén, szívem közepén, s
Napnak élő fénye, s
Ózon lüktető nedűje emléked
Rejtett képe:
Afféle acélszelídség
Nemere Nórának
1997. március 23.