A fák azóta újra szépek
Ébredő rügyek mesélnek
Szép virággal megesketnek
Igaz szavakat remélek
Az ég azóta újra kék lett
Ezernyi seb újra vérez,
Álom csókján ajkam érzett
Erkölcs, remény, idő vértez
Amióta fák takarnak, utak fednek
El előled; rózsás dombok feledtetnek
Látlak, látlak, várlak téged,
Hol vagy amióta igék sem regélnek
Tudni, várni:
Sebeimet késsel vágni
Vágyom újra, mindig
Búsan hálva amióta
Lelkem árva, szívem halott
Párját várja …
1997. április 30.