Skip to content

Hónap: 1997 május

213. Dóra-Dóra

1.
Ó harmatos mandula szemek
Ó kedves, keskeny orrnyereg
S egy titkos ajak felett
Hamvas barackpír megett: báj …

2.
Fel-fel törő gejzírlelkem
Ünneplő lángokba öltözik
Szívem helyén, magány mélyén
Békés szenvedély izzik

3.
S mint behorpadó pohárból
Szalmaszálon át …
Fosztod ki heges sebek
Varas nyugalmát

4.
Napnak fénye sötét kráter
Hold túloldalán
Ha üstökösként átlebegsz
Szemem folyamán

5.
S kényeskedő szépvirágok
Hulló szirma száll
Te megőrjítő mosolyodnak
Tipró szépe fáj !

6.
Hisz csillagokat megérintünk
Csak egy karnyújtás …
De megfogni a csillagokat
Messzi látomás

7.
Szemed gyémánt
S üstökön aranyragyogás
Mandula héj gyökerében
Kacér pillantás

8.
Ó vérző dobogás,
Ó kínzó áldomás, hogy
Azért, ha üveghegyen át
De látom szavát …

1997. május 10.

212. Úton

Erre zárt ajtók
Arra tárt karok
Nem mozdulhatok

Mert mint a vadnak
Égető tűz, s égő
Kíváncsiság jutott

Ki két útra vágy
Az elkárhozhat
Ott !

1997.  május 7.

211. Én vagyok …

Csapongó lélekvesztő
A létezés vizén-;
Csöppnyi vadvirág
A tisztaság mezején áthalad

S kinyíló elszáradt bimbók
Hullása megragad
Sziklakönnyük eltalál
Sírásom fakad

De kitépni gyökerem
Nem akad
Közöttük egy sem
Ha észre vesz

Majd virágpalánta
Leszek, mire rajtuk
Föld férge lesz
Kegyetlen életítélet

S mi most én vagyok
Elveted, meg se látsz
Mi majd én leszek
Elvennéd, ha megtalálsz

1997. május 7.