Skip to content

213. Dóra-Dóra

1.
Ó harmatos mandula szemek
Ó kedves, keskeny orrnyereg
S egy titkos ajak felett
Hamvas barackpír megett: báj …

2.
Fel-fel törő gejzírlelkem
Ünneplő lángokba öltözik
Szívem helyén, magány mélyén
Békés szenvedély izzik

3.
S mint behorpadó pohárból
Szalmaszálon át …
Fosztod ki heges sebek
Varas nyugalmát

4.
Napnak fénye sötét kráter
Hold túloldalán
Ha üstökösként átlebegsz
Szemem folyamán

5.
S kényeskedő szépvirágok
Hulló szirma száll
Te megőrjítő mosolyodnak
Tipró szépe fáj !

6.
Hisz csillagokat megérintünk
Csak egy karnyújtás …
De megfogni a csillagokat
Messzi látomás

7.
Szemed gyémánt
S üstökön aranyragyogás
Mandula héj gyökerében
Kacér pillantás

8.
Ó vérző dobogás,
Ó kínzó áldomás, hogy
Azért, ha üveghegyen át
De látom szavát …

1997. május 10.

Published in1997Lhotka LászlóVersek - Poem