Azt hiszitek: rímbeszédek
Szép szavak, és égi képek
Mesélnek: vigaszságul írom őket …
Olvastok, de nem értitek – képzelgettek
Hallgattok, de nem engemet
Talán valamerre messze néztek, mögém …
Igen messze-messze, távol vagytok
Híretekkel felkavarnak hanghírnökök
De nekem figyelnem kell rátok
Menekülnék, de elkaptok
Városotokba bezártok
S Istentelen műutcákon
Dobozokban, forró napon
Tikkasztjátok egymást is
Saját aszaló őrült birtokkal
Valahol szél beszéde
Harmat hűse, nap melege
Mesél: élj úgy
Élj úgy ember
Fű utcákon, lomb házakon
Erdő oltár vár:
Hol templomodban élheted
Végtelenbe zárt életed
Onnan való az én életem is …
1997. június 24.