Ne vegyétek el mindenem
Vegyétek el az életem !
Ha már elveszitek a könnyeket
Elveszítem a bánatot
Mi marad …
Üresek a teleírt lapok
Szótlanok a mondatok
Mert süket fülekkel hallgattok
Vak szemmel néztek rám
Csak hold mellett barátok
Hajnali ködfoltok
Örökkön csak tűnő dolgok:
Emberek
Ne vegyétek el mindenem
Vegyétek el az életem !
Ha már ellopták a szerelmet
Elveszítem a fényeket
Mindenki csak elveszi
Testem, énem kirakós játékának
Apró darabjait, övéhez rakja
S eltűnök, el-el tűnődök …
Voltam, s vagyok múltam
Élek üres testben holtan.
1997. június 24.