1.
Látod, embernek nevezlek
Pedig több az kit
Véremmé teszek meg, vagy
Fogad
Húgok, öcskösök
Nővérek, bátyáink
S földnek ég nem testvére
Mégsem
A nap mégis ő köztük
Jár fellegek közt éppen
Fel, s alá
Testvér a víz is:
Minden cseppje
A folyó: család
2.
Látod embernek születettünk
Hogy tudjunk, szeressünk
De többnek kell
Maradnunk
Szelíd szellőben kell
Égni, tündökölni, ha felhő
A napot eltakarja
Izzani-izzani
S egyedül ha ülni
Csöndben kell
Magamban
Húgom, barátom
Benned tündökölve
Szeretnék szállani
3.
látod embernek születtem
Szavak közt utat
Nem sejthetek még sem
Túl sok a beszéd
S ha szemekbe lelket
Nem látok még sem
-Pedig emberek-
Csillagodra gondolok
Húgomnak nevezlek
Mi vagyunk
éjjel s nappal azt mondod
S föld és hold között
Kis kövek játszanak
S néha el-el hullnak
Ők voltak hírnökök
Híreik: ők is barátok voltak …
Bogányi Borinak
1997 július 30.