A.
Hagyom magam hallgatni
Mostanában én,
Meglátni és észre venni
Az életet
Csöndes bokorban a
Zúgó villamossínek tövén;
Felnézni az esti égbe
Holdat látni felnevetve,
Új lány ölén;
A múltat, múltat eltemetni
Vissza többet nem gondolni
A ma örömén.
B.
A ma partjáról néznek
Rám a mai nap fényei
Messzi öblökben időznek
Gondom felhői.
C.
Őszi napon boldogságban
Teliholdas éjszakában
Gyűjtik a szelet
Vihart szítunk
Aztán meg telet.
D.
A forgó földön
Meg-meg állok
Széjjel nézek én,
Nem is rohan
Én forgok csak
Pörgök-zörgök
Állandóan
Ma nem kiálltok
Csak felállok
Kitárt szívvel
Messze látok
Magamban én
Megállok.
1997. szeptember 16.