Skip to content

227. Újra levelek hullanak

Lehulló levéllel érkezel
Mikor egy lehullt levélre
Emlékezem:

A levél nem hullik le ősszel
Csak szállni kezd
S míg földet nem ér
Tél sem lesz

Mi csak állunk és fújjuk
A levelet amíg lehet
De várjuk már az ősz végét
És a telet

Van kinek az évszakok
Csak ősz meg tél
Irigyen nézi az
A képeken az örök nyarat

Ma újra levelek hullanak
Bennem
De telve vagyok ürességgel
Ellenük

A lehulló érzelmekre gondolok
S elkapom amire gondolok
És átnyújtom neked

Szeret, nem szeret,
Szeret, nem szeret,
Szeretve nyújtom át e
lehulló rímeket

1997. szeptember 16.

Published in1997Lhotka LászlóVersek - Poem