És az ember ordít
Ordít, ordít, kiabál, kiabál
Ordít, Ordít, Kiabál, Kiabál
ORDÍT, ORDÍT, KIABÁL, KIABÁL!
Ordít a tested, mert élni akar
Ordítok én is, ha nem hagyod
Ordít egy halott is, pedig nem kell
Ne félj, hidd el nem kell feltámadod
Ordít a süket, ordít a béna
Ordít az árva, se anyja, apja
Se fia, se lánya
Ordít az ország
„Szenvedünk!”
Akarják Európát
Pedig benne élünk
Én már nem ordítok, csak
néha;
csöndet ordítok
…..
…..
suttogd, hogy:
Csöndet, csöndet, csöndet, csak csöndet
Csöndet, Csöndet, Csöndet, csak Csöndet
Csöndet, Csöndet, CSÖNDET, CSAK CSÖNDET KELL:
Kiabálj, kiabálj, ordíts, ordíts
Kiabálj, Kiabálj, Ordíts, Ordíts
KIABÁLJ, KIABÁLJ, ORDÍTS, ORDÍTS
KIABÁLJ, Ordíts már CSÖNDET!
…s csönd lett.
1997. november 6.