A megsebzett boldogság megtisztult vére
Zuhanna le jéggé fagyva,
Rám esik, ruhám bőréről megrettenve
Hull’ alá a földre;
Látod, én is könnyeiden lépdelek tovább
Vagy csak mint szerelemes tél elseje
Fúrja a szívemet kövekkel, hogy
Tavaszig dermessze azt
Ne fájjon tovább
De lehet, hogy ólom könnyeimet
Dobták le az égből,
Lássam a hiábavalóság súlyát
Hogy ne sírjak tovább
És valaki azt mondja, csak itt van a
Csodálatos tél, fekete fákon aranylik a dér
Boldogok az emberek
Látod, te sem vetted észre…
1997. November 18.