1.
Faljad a perceket Óra,
Zabáld, tedd magadévá!
Hisz úgyis ellopod lassan napjaimat;
De ha itt lesz
Tépd rugóid, csorbuljon kerék
Megállj!
Végy életem napjaiból sorban akár
Minden mellette töltött másodpercért;
S majd el se indulj újra!
Mert tudom megüt ha mosolygom rá
Rúg ha nyúlok felé
Harap ha szólok szelíd szóval
Ezért éljek? ölj meg, hát ölj meg Óra!
2.
De nem, mégsem
Nem lehet: hisz végzetem Ő
Én virágom, ő nektárja
Néki mint föld a magnak
Szélnek a dúskebelű fák
Holtnak áldó föld
Szőrmésnek a vacok
Úgy kellek én
Vesztemre elveszejtené a világ
Hogy tehetném, ha feledném:
Szíve dobban: szívem robban
Hangja csendül: testem lendül
Lelke rezdül: lépek felé… Ő újra megtapos
3.
Nem tehetném, testem, lelkem
Tehetetlen szigetén sóval hinteni
Saját életem – felejteni őt -, hisz megtalál
Ő egy hurrikán, tűzzel rohan át;
Akár torz imáknak bölcső dala
Kívánom kínoztatni magamat
Talán tolvajnak nyitva ajtót, mondanák…
Késnek nyitok utat szívemhez,
S kezét még meg is fogom, úgy forgatá
Hát kattogj gyorsan, hozd el újra
Szerelmes kínt kaparj Óra!
Hozd már, hozd már Őt el Óra
Szeretem, imádom még mindig, most újra…!
1997. November 24.