1.
Szobámba lépnék,
Becsuknám az ajtót
Leülnék, bent lennék;
Velem lenne minden,
Velem mindenki
Szobámat skatulyába,
Kisdobozba zárnám
Zsebre tenném,
Elmennék…
Hátamra venném a házat is
Messzire vinném, egy dombra fel
Madárdalt hoznék, meg
Kék eget
De autók jönnek
S időm
Kattogó órák lopják el
S tévéből nézzük mások
Házait, s a vért hogyan
Törlik fel
2.
Cipőmbe bújnék most hirtelen
Hátra sem néznék, csak
Rohannék el…
Át a holdra
Most még gyerekszívvel
Mennék el…
Zsebembe vinném a vacsorám
Elvinném a kisszobám
Ordítanának biztosan
De hallanám-e nem tudom
Most csak könnyezem
Tisztítom az utat
S a koldus biztosan
Lenyúlna érte, aranyért
Gyerek szívem könnyéért
Szívébe rakná kis szobám
S mindent amin én
Gondolkodom
3.
Kabátom venném
De nem lehet
Mert itt vannak ők is
Még a gyerekek…
Vállamra venném őket is
Ha megállhatna az idő…
Zsebembe teszem hát gondjaim
Elindulok… ők is velem
Gyerek szívem eldobom
Mit sem ér csak súly ez is
Hazudom magamnak is
Talán én is felnövök
S hazudok majd másoknak is
De könnyezem, igazán
Gyermek szívem rám talált
Ágyba bújok most hirtelen
Szemem álomba zárom
Jöjj velem…
…Eltűnni, végtelen
Szerelmem jöjj velem
Kopogtatsz az ablakon
Kis szobám zárját nyitom
Ott leszel mellettem
Én velem…
1997. December 28. 0:50’