1.
Mikor múlik az ember idő
S közelg egy műanyag élet
Egy gyertyából még az estben
Szép gondolat ébred:
Ahogyan szép a rózsa
De a tüskéje kés
Kezemben fogva
Viszem utánad amerre mész
Szívemben bimbója
Lelkemben szára
Fogadd el már
Nincsen sok hely
Rozsdálló virágra
Ott csak kard
Vérzik el
Hát vedd…
2.
A láng táncoló fegyverében
Hamvad el a sok-sok mérgező szó
Lecsöppenő még puha
Faggyúba beleszórt frissen
Kapart holt szenvedésem
De vergődik élni még
Testemből kivetett
Ellobbant szeretet
Feketedő csók szeletek
Fellobbant színes papír
Édes mázolatai
3.
Addig nézz rám míg
Olajlámpák tüzei
Lobbannak előttem
S a szívem tüze él
Míg ég
Addig nézz rám!
Lehulló levélből már
Csak a föld rakhat
Téli takarót, holt
Szerelemből az idő
Érleli a termőt
Feledett kínt újra
4.
Már múlik, múlik
Nap, nap után
Nem ég új kanócon
Láng, s minden
Gyertyafény elfogyott
Nekem sem oly sok az
Időm, hogy tudjam
Szeretni a kínokat
Szívem szeretni vágy
Szerelmet, szeretetet
De félek ellobbanok,
Elégek csak
Mikor múlik az
Emberidő
S közelg egy
Műanyag élet
1997. December 13.