+
Lépteim zaját hallom szüntelen
Abban a teremben, ahol a tükrök állnak
Kölcsön vett székeken ülnek
Akik nem várnak rám de látnak
Nem én építettem a falakat
S nem én ostromlom őket
Nem én szólok a világnak
Reggelente harcoljon tovább
S nem én ülök hajóra
Ami felvisz hullámokra
Hogy levessen engem a mélybe
Én beszélek csak róluk
Valami szépet, valami rosszat
Amit csak tőlük kaptam…
+
Mert ne mond, hogy én szültem magam
Csak nehéz a kés
Már vissza csinálni
S nem pereg le az elszáradt vér
Nincs bárdos
Örömcsuhába bújt ördögnek szolgája
Csak kígyók szavát küldik savnak
S nem én festettem bőrömre a
Vért, a felhőt, a levelet
Nem égettem sejtbe a neveket
Akik a székeken ülnek,
S már felállnak azt hiszem
Megengedik talán, hogy örökké pihenjek.
1998. január 8.